Olvasnám épp a híreket, de minduntalan ennek a kecskebűvölő, önjelölt kekecharcos George Clooneynak a képe bámul vissza rám, mintha egy Vészhelyzet maratont volnék kénytelen újra végignézni. Tényleg, itt tart már ez a nyomoronc világ, hogy az Amerikai Banánköztársaság – ahol ugye, valószínűleg épp most csaltak el sikeresen egy választást – nyápic sorozatszínészei fogják kioktatni országok vezetőit demoktatúrából?! Ráadásul olyan országokéit, amilyen a miénk is, ahol a generációk zöme még saját, elnyomásban kiaszott bőrén tapasztalta meg az összemoshatatlan különbséget diktatúra és demokrácia között. Nem tudok rájönni, vajon mi a fenét képzel magáról ez az arrogáns vizesnyolcas, akinek az Istentől kapott mutatós ábrázatán kívül egyéb tudománya sincs? Merthogy a filmjei normálisan a nézhetetlen kategóriát súrolják jó ideje már, akárhány Kiváló Káder érdemrendet placcsantottak is a mellére a libsevista kollégái…
Nagy mellénnyel kiosztják egymás közt ezeket a díjakat – mi is szoktunk ilyet játszani itthon, a családdal –, utána meg komolyan is veszik! És tényleg, elhitetik magukkal, hogy valami nagy emberek, akik maradandót alkottak az emberiség épülésére. Aztán nem átallanak kormányfőkkel cicaharcolni. Krisztusom!
Ilyenkor nem tudom megállni, hogy ne jusson mindjárt eszembe a Mephisto – Oscar-díjas filmünk – egyik kulcsjelenete (akkoriban még értek valamit ezek a díjak), és ne ordítsam én is, egy igazi diktatúra vérbeli diktátorával együtt: “Takarodjon innen, maga színész!”.
Rakjon inkább rendet a saját háza táján! Például, akár boldoggá is tehetné az anorexiában szenvedő, szerencsétlen feleségét, hogy legyen kedve annak a szegény kis nőnek végre valamit enni, és emberhez méltóan kinézni. Szerintem ezzel többet használna a gyermekeinek, akiknek – állítólag – a jövője érdekében Apuka, a magyar miniszterelnök bajuszát huzigálja. Mert, ahogy a mondás is tartja: happy wife, happy life.
Meg amúgy sem tudom felfogni, vajon mit delirálnak magukról ezek ott, abban a filmgründoló fertőben, aminek a szennyes botrányaitól az egész világ egyfolytában hangos? Hogy ők valami orákulum félistenek a Hollympus tetején? Lenéznek ide ránk – sárban bogarászó földi halandókra –, és mi elolvadunk a fényességes kinyilatkoztatásaik esszenciális bölcsességétől?! Hát, a francokat olvadunk! Inkább csak nem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk, ennyi mélyből felrotyogó undormány láttán, ami “filmművészet” címén az elmúlt évtizedben onnan ránk zúdult, az emberiség maradék egészségének megrontására. Mi mást tehetünk, mint az imáinkban – fenyegető hangsúllyal – megismételjük Isten szavait: Ki az, aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul?!
És ez a Clooney, még ő beszél őrült időkről?! Sőt hetykén magyarázza a szégyenletes bizonyítványát, hogy csak a gyermekeinek akar jobb jövőt. Mégis milyet?! Elcsalt választásokkal, véleménydiktatúrával, erkölcsi fertővel, ahol a homoszexualitás és pedofília a normalitás? Vagy idegen kultúrák csőcselékének inváziójával, ahol nőket erőszakolnak a nyílt utcán, meg papokat késelnek a templomokban, és a rendőrség – mint olyan – már nem is létezik? Rasszok közti barbár utcai harcokkal, polgárháborúkkal? Esetleg halott csecsemők halmaival a kórházak krematóriumaiban, akiknek az anyja még tisztességes temetést sem fizet, hiszen úgy szabadult meg a születésre érett magzatától az utolsó pillanatban, akár egy daganattól?!
Mekkora mennyiségű, olajszerű sűrűségben kavargó, fekete zagy lehet egy olyan ember lelkében, aki ezt tekinti jobb jövőnek, amit a gyermekeire örökíteni szándékozik?! És még büszke is rá, nem szégyelli telekürtölni vele a világot! Kedélyesen mesélgeti, mert ő ugye – mivel híres, gazdag és jóképű – minden tévedés, ostobaság és kritika felett áll.
És a fősodratú média szerint nekünk – hétköznapi átlagosoknak – ilyen nímandokra kellene odafigyelmeznünk?!
Uram Jézus! Nagyon várjuk már a visszajöveteledet!
***
Kommentek