Ebben a bűbájos angol sorozatban ismét belefeledkezhetünk a múlt századi angol vidéki élet harmóniájába és szívmelengető, barátságos légkörébe. Az állatorvosi egyetemről frissen kikerült, szerény és elkötelezett James Harriot – követve álmait – állatorvosként szeretne elhelyezkedni, a csodálatos Yorkshire Dalesben. Hamar ráébred azonban, hogy az állatok kezelése mellett, Dales farmereinek bizalmáért is keményen meg kell dolgoznia. James beköltözik új otthonába, a Skaledale házba, ahol megismerkedik új lakótársaival is: rendetlen főnökével, Siegfrieddel; annak szertelen öccsével, Tristannal; és éles eszű házvezetőnőjükkel, Mrs. Hallal. Ennek tetejében egy helyi gazda dolgos és gyönyörű lánya lassacskán minden másról eltereli James figyelmét… (tovább…)

A minap a következő felháborító hirdetést jelenítette meg nekem a Facebook, a sok közül az egyik kamuprofilomon, amivel a keresztény oldalainkat kezelem:

Nyugati Pályán · Hirdetés · Finanszírozó: Splendidea Communications Kft.

Kínában mindennapossá vált a keresztényüldözés. A kínai kormány templomokat zárat be, papokat, lelkészeket börtönöz be, és még a Bibliát is átírták, hogy jobban megfeleljen az egypárti diktatúra ideológiai elvárásainak.

Az üldözött kínai keresztények beszámolói szerint a hatóságok eltávolíttatják a templomokból a keresztet, vallási énekek helyett kommunista hazafias dalok éneklését írják elő, és rendőrségi razziákkal zavarják meg az oktatást a vasárnapi iskolákban. Az egyik gyülekezet vezetőjét például azért tartóztatták le, mert nem volt hajlandó a kínai állami tévé propaganda csatornáját vetíteni az istentiszteletek helyszínén. (tovább…)

Férjuram és én nagyon különbözőek vagyunk. Ő egy nyugodt, higgadt és békés ember; én egy izgága, temperamentumos, harcos típus vagyok. Ő az egész világgal képes jóban lenni, mert sohasem ítélkezik az emberek felett. Nekem mindenkiről van véleményem, és csak kevés ember társaságát vagyok képes élvezettel elviselni. Ugyanakkor ő nem valami jó emberismerő, míg én úgy átlátok az embereken, akár a pucolt üvegen. Ő senkire sem képes haragudni és bármit képes megbocsátani, még a legdurvább, legotrombább bántásokat is, míg én évtizedekre visszamenőleg emlékszem minden apró mozzanatára annak, ahogy a lelkivilágomba belegyalogoltak. Ezért számomra a megbocsátás – évtizedeken át, még keresztényként is – szinte lehetetlen küldetésnek számított. (tovább…)

Ahogy az előzményekben már kifejtettem, szívből utálom a Facebookot. Azok a kellemetlen álmaim jutnak róla eszembe, mikor ruha nélkül voltam kénytelen kiállni az emberek elé. A lélekbúvárok és amatőr álommagyarázók most nyilván ezernyi frappáns okot fel tudnának ide sorolni (pl. dishabiliophobia), hogy az ilyen álmok miért rohanják meg időnként az embert. Ám ha józanul végiggondolom, nekem már az is bőven elég magyarázatképpen, hogy a belénk plántált egészséges szeméremérzet egy ilyen abszurd helyzetet komoly sérülésként értelmez.

Az álmok néha annyira életszerűek – ezt nyilván ti is tapasztaltátok –, hogy egészen elrugaszkodott helyzeteket is átélhetünk általuk, abszolút realisztikusan. Szerintem ezt Isten is kihasználja időnként arra, hogy a valóságos megtapasztalást szükségszerűen követő traumától minket megkímélve, mégis beleérezhessük magunkat más emberek helyzetébe. (tovább…)

Éhség és ehetnék két különböző dolog. Szerintem az életmódváltóknak ezt kell először megtanulniuk, mert fontosabb minden diétás tanácsnál: az éhség jó, az ehetnék ellenben rossz. Az éhség a barátunk, hiszen a testünk egy alapvető szükségére figyelmeztet. Az ehetnék viszont gyakran az ellenségünk, hiszen a felettünk uralkodni vágyó káros kívánságok előfutára. Az ehetnék szerintem a terhesség alatt és a nehéz napokon érdemel méltánylást, meg persze az ünnepek alatt. Egyébként pedig abszolút káros a súlyunk és egészségünk megőrzésére nézve, ezért mindenáron uralkodunk kell rajta. De az sem normális dolog, ha a bánatunkat és frusztrációinkat evésbe fojtjuk. Mondom ezt én, az érzelmi nagyevők tiszteletbeli elnökasszonya, akinek még a macskája is ebben a kórságban szenved.

Mit kell tehát először megtanulnunk, ha változtatni szeretnénk az étkezési szokásainkon? Ha éhesek vagyunk, eszünk; ha viszont csak ehetnékünk van, ellenállunk. Ez a mértékletes életmód alapja, amely megkímél a további elhízástól. (tovább…)